2015. augusztus 8-án megállt az idő. Az egybegyűlt tömeg számolt lelkesen: eegy, ketttő, hááá-rom. És rom-ra megállt az idő. Mindenki az ég felé fordította fejét.
Egészen pontosan csak az tartotta tovább a nyakát, akinek a délután 4:30 órai nap az 572 m vastag ózonréteget is túlélő, 49°-ban a Földre érkező fénysugarai nem vakították el a szemét, és nem kellett könnyezve visszakapnia, mintha valami illetéktelen dolgot látott volna meg szemérmetes neveltetése ellenére.
Erzsi mama 93 éves tapasztalatával csendesen megjegyezte, hogy forróbban süt ma a nap, mint a németek – vagy ki tudja ezt annyi év után -, vagy szóval a ruszkik által felrobbantott gázgyár ’44-ben. A rom-ok eltakarításában is segédkezett. Ettől persze nem hallotta a számokat, csak figyelte a többieket, próbálta a szájukról leolvasni az artikulátlan kiabálást. Kedvesen mosolygott, mint amikor a köhögve nevető postás hozza a nyugdíjat és sztorizik neki a kapuban, de a sietésben mindig a kredencen marad a hallókészüléke. A dédunoka a legfontosabb. Szíve csücske, és ezért végtelenül boldog.
A folytatást itt tudod elolvasni >> Megállt az idő
Street Gábor Huba
meglepetésdalos ceremóniamester
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: